Valahol messze, még az Óperenciás tengeren is túl kezdődött, ott kezdődött minden.
Sosem felejtem, mikor az elkényeztetett kislányból egy szent pillanat alatt felnőtté, és ugyanazon pillanatban szabaddá váltam.
Egy wc kefével a kezemben, New York, Brooklyn közepén…
22 éves voltam, és ott a világ végén, életemben először egyedül kellett megoldanom az életem.
A hőn álmodott new yorki kalandomat, ami azért élőben kevésbé volt csillámporos, mint álmaiban.
Ott éreztem meg, hogy én vagyok a felelős az életemért, és nekem kell tennem magamért.
Nem volt egyszerű a gyerekkorom.
De már kislányként is mindig kerestem a szépséget, és a harmóniát.
Éjszakánként kiültem az ágyam felett az ablakpárkányra, néztem a csillagokat, és álmodoztam.
Láttam magam felnőttként, és mindig hittem benne, hogy egyszer leszek “valaki”.
Valaki, aki valamit létrehoz, és megalkot.
Mindig éreztem, hogy több van bennem, hogy képes vagyok “valamire”.
Persze sokáig nem tudtam mire.
De sosem felejtettem el álmodni, még a legnehezebb pillanatokban sem.
Sőt, akkor éreztem igazán, és akkor ismertem fel az Élet legnagyobb igazságát, mikor a legnagyobb kakiban voltam.
Nem azért vagyok itt, hogy szenvedjek! Azért vagyok itt, hogy élvezem az életet!
Mikor a drámák, a méltatlan megélések, fájdalmak, a teljes feladás felé sodortak, mindig jött egy “érzés”, egy Erő, ami nem engedett, és mintha
meglökött volna.
Mikor ott vagyok a mélybe, és a sötétségben már nem látok semmit, az utolsó erőmmel veszek egy mély levegőt és felúszok a felszínre.
Felúszok a fénybe.
Elkötelezett híve lettem annak az Örömnek, amit nem egyszerűen életörömnek hívok, sokkal inkább Szerelemnek.
Mert a legmélyebb, a legkiszolgáltatottabb, legfájdalmasabb pillanatomban megtapasztalhattam milyen minden és mindenki nélkül, kapaszkodók nélkül,
egyedül szeretni az életet, szeretni és látni magam.
A teljes megsemmisülésben váltam alkotóvá…
Meghaltam a fájdalomban, és újjászülettem az élni akarásban.
Megszakadt a szívem, de képtelen voltam elfogadni, hogy erről szól az élet.
Elkezdtem írni…
Leírni az életem, a kalandom, a terapeutaként megélt tapasztalataim, történeteket, melyek megváltoztatták az értékrendem, engem és mindenem.
Közben főztem és sütöttem, napról napra gyógyítottam magam a saját étkeimmel.
Döbbenten éreztem, ahogyan a saját ízeim, alkotásaim hogyan segítették a gyógyulásom.
A vulkánként kirobbanó szent recepteket elkezdtem papírra vetni és érezni, hogy ez sokkal több, mint saját gyógyulás, ez egy küldetés.
Sose gondoltam volna, hogy egyszer szakácskönyvet írok.
Sose gondoltam volna, hogy minden nélkül, tojás-cukor-tej-liszt nélkül olyan csodákat fogok alkotni, ami nem csak isteni finom, de még egészséges, gyógyító is…
De megtörtént.
Fél év alatt két könyv született meg, amiből az egyik az “Öröm és Szerelem a konyhában”, saját kiadásban, saját képekkel, saját étel- és életreceptekkel már meg is jelent.
Szerelmes Tündér Kft. a kiadóm, ami a szerelmes könyvet elindította, így adta magát a vendégházikó neve is.
Miután a könyvemet kiadtam, az anyagi terhek miatt lehetetlenné vált a saját otthon megteremtése.
De az álom, a képek, amiket olyan tisztán láttam végül elvezettek a házikóhoz.
A Balaton felvidék legszebb részén, csodálatos panorámával megtaláltam a béke szigetét.
Ahol megálmodtam egy vendégházikót, ahol küldetésemnek éreztem, hogy vendégül lássak és szerelmessé etessek sok-sok emberkét.
Akik nyugalomra, életörömre, tisztaságra és sok finomságra vágynak.
Mindent feltettem egy lapra, mikor belevágtam.
Hónapokig küzdöttem a magyar valósággal, a magyar építőipar “szakembereivel”, kitartottam, és végül megszületett a Szerelmes Tündérlak.
Mikor éjszakánként nem alszom kiülők a teraszon a padomra, és mint kislányként belefeledkezem a csillagokba.
A végtelensége, a fény és az árnyék tökéletes pillanatai egy más világba repítenek.
Ahol tisztán látok rá:
Az élet még csak most kezdődik!
Mert kalandor vagyok…
Egy felfedező, szabad madár.
Széttárom a szárnyaim, és repülök tovább a szívem útján…
